Szeged-Újszegedi Református Egyházközség

 

Az egyházközség megszervezéséig vezető út

1919-ben Újszeged szerb megszállás alatt volt, így az ott élő reformátusok el voltak vágva a szegedi gyülekezettől. A szegedi református egyházközség azonban engedélyt kapott az újszegedi szerb katonai parancsnokságtól, hogy a lelkészek átkelhetnek a hídon, így a lelkigondozói munkát folytathatták.1

1920-ban püspöki exmisszió alapján a szegedi református egyházba segédlelkészül kiküldött ifj. Bereczk Sándor mindennemű egyházi feladatot elláthatott, így a szórványokban is kiszolgáltathatta a szentségeket.2

1921-ben a Kiskundorozsmán élő reformátusok már azt a javaslatukat terjesztették a szegedi presbitérium és az egyházmegye elé, miszerint a szegedi református egyház fiókegyházává szeretnének szerveződni. Az 1921. június 3-án tartott értekezletükön kimondták, hogy szükségét érzik szórvány helyett Szegedhez csatolt fiókegyház létrehozásának; az ezzel kapcsolatos fölmerülő összes költséget viselni fogják, valamint a fiókegyház megszervezéséig a kiskundorozsmai hívekből bizottságot állítanak föl. Futó Zoltán református esperes tájékoztatásából tudhatjuk, hogy ebben az időben Csongrád megyében csak három református anyaegyház volt, ezért tervbe vették három önálló körlelkészség megszervezését a szórványokból.3

Ugyanebben az évben a kisteleki és a felsőpusztaszeri reformátusok a következő kéréssel fordultak a békésbánáti egyházmegyéhez. A Szegedhez csatolt szórványok lelkigondozására hozzanak létre körlelkészséget Borbás Antal volt szegedi segédlelkész irányítása alatt, melynek megszervezési költségeire a kisteleki és felsőpusztaszeri reformátusok kötelezettséget vállalnak. A presbiteri jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy az egyházmegyei közgyűlés elismerte a szórványok igényeit, mivel azonban a szegedi presbitérium megkerülésével juttatták el kérvényüket az egyházmegyéhez, utasították őket, hogy egyeztessenek az anyaegyházzal. A szegedi presbitérium örömmel fogadta a szórványok igényeit, viszont elmarasztalását fejezte ki az ügy előkészítetlensége miatt.4

1922. májusában a tiszántúli egyházkerület közgyűlése foglalkozott a szegedi missziói körben folytatott munkával, és utasította a békésbánáti egyházmegyét, hogy a kisteleki és kiskundorozsmai hívek szervezkedésének ügyében sürgősen intézkedjék. A szegedi presbitérium véleménye erről a kérdésről ekkor még ez volt: "A szegedi egyházközség figyelemmel kíséri a békésbánáti egyházmegyének buzgolkodását a Szegedhez csatolt szórványközségek missziói lelkészség felállításával önállóvá tétele dolgában, ám a maga részéről az a felfogása, hogy tekintettel a nagy missziói területre, s arra, hogy missziói székhelyül a különböző vasútvonalakon elterülő szórványközségek közül egyik sem volna közmegnyugvásra és minden kívánalom kielégítésére kijelölhető, a Szeged központúl való kijelölése pedig azt a veszélyt rejti magában, hogy az elválasztandó missziói lelkész inkább a nagyvárost, semmint a széteső szórványközségeket tekinti majd működési színteréül,- az önállósítás a jelen súlyos gazdasági viszonyai között már csak azért sem lesz végrehajtható, mert az eszközölt összeírás nem tudja felmutatni a Szeged körüli missziói területén azt a ref. lélekszámot, mely szükséges a missziói lelkész kongruájának és állami illetményeinek elnyerhetéséhez.- Prezsbitériumunknak az a véleménye, hogy a szegedi missziói kör szórványközségei, mint eddig is gyakorlatban volt, meghagyandók a szegedi ref. lelkész felügyelete mellett alkalmazandó missziói segédlelkész kezén, s ezért azt a javaslatot terjeszti a békésbánáti egyházmegye közgyűlése elé, hogy a kerületi missziói bizottság útján igyekezzék egy, a kerületi missziói pénztárból megfelelően dotálandó missziói segédlelkészi állás megszervezését keresztülvinni."5

1922 folyamán lett segédlelkész a szegedi református egyházközség alkalmazásában Teleki Sándor végzős teológus, aki a később megszervezett újszegedi református missziói egyházközség első lelkésze lett.6

1924-ben már megkezdték a szórványokban élő egyháztagok összeírását, mivel kilátásba helyezték megadóztatásukat.7

1925-ben a szegedi református egyházközség szórványát képezte: Algyő, Deszk, Kiskundorozsma, Ószentiván, Öttömös, Pusztamérges, Sándorfalva, Sövényháza, Szőreg, Tápé, Tápéi-rét, Újszentiván, Felsőpusztaszer (ezek mind külön közigazgatási területek), és még Szeged külterületei (a körtöltésen kívüli részek). Ebben az időben rendszeres lelkipásztori és hitoktatói munka a felsoroltak közül egyetlen területen sem volt. Éppen ezért kérte a presbitérium az egyházi felsőbb hatóságoktól, hogy nyilvánítsák Szegedet missziói központnak, és állítsanak fel egy missziói lelkészi hivatalt. Azzal is alátámasztották ezt a kérésüket, hogy a kitérések száma a szórványokban volt a legmagasabb. 1925-ben például Szőregen öten tértek át a nazarénus felekezethez. Évek óta semmiféle segélyt nem kaptak erre a munkára, a háború előtti segély mennyisége pedig minimális volt.8 A presbitérium kérésére az egyházkerület még 1925 végén a szegedi egyházközséget missziós körzetnek nyilvánította.9

1926 folyamán a kiskundorozsmai szórványgyülekezet 26 tagja egyházi adófizetésre ajánlkozott. A presbitérium ezt örömmel vette tudomásul, és hasonló ajánlattételre hívták föl a többi szórványgyülekezet lakóit is, mert csak felajánlási úton lehetett megszervezni a szórványokban az adófizetést, és csak így lehetett igényelni egyházkerületi missziói segélyt a később felállítandó missziói lelkészség támogatására.10

A felhívás hatására a kisteleki és felsőpusztaszeri hívek egy évre három és fél millió koronát ajánlottak föl egyházi adó címén. Kérték a presbitériumot, hogy imaház építésére alkalmas telket igényeljen számukra, melyen ők saját költségen imaházat építhetnek. Az egyházi adók beszedésével a presbitérium Sinóros Szabó Emil kisteleki adóügyi jegyzőt bízta meg.11

Az 1926. év folyamán tett esperesi látogatása során Harsányi Pál békésbánáti esperes közléséből tudhatjuk, hogy a szegedi református egyházközség lélekszáma öt év alatt 2800-3000 főről 8-10000-re növekedett, így a meglévő egy lelkész, egy segédlelkész és egy hitoktató lelkész szolgálata már kevésnek bizonyult, a szórványokban szükséges munkáról nem is beszélve. Így a szórványok gondozása végett javasolta még egy segédlelkész munkába állítását.12

A szegedi református egyház keretein belül működő belmissziói bizottság javasolta, hogy a szórványok gondozását a lelkész és segédlelkészek között megfelelő díjazás fejében osszák fel. Az így létrehozott négy körzet: I.: Deszk, Felsőpusztaszer; II.: Szőreg, Újszentiván, Ószentiván, Vedresháza; III.: Kistelek, Algyő, Sándorfalva, Somogyi-telep, Tápé, Tápéi-rét, Újszeged; IV.: Kiskundorozsma, Aigner-telep. Ezeken a területeken pedig beindították a szokásos istentiszteletek mellett a hitoktatást, és az egyénenkénti lelkigondozást.13

Az 1926. évről az egyházmegyének készült hivatalos missziói jelentés alapján a szegedi református egyházközséghez 16 szórványgyülekezet tartozott: Algyő, Csengele, Deszk, Felsőpusztaszer, Felsőtanya, Kiskundorozsma, Kistelek, Ószentiván, Öttömös, Pusztamérges, Sándorfalva, Sövényháza, Szőreg, Tápé és Tápéi-rét, Újszentiván, Vedresháza. Kisteleken, Deszken, Kiskundorozsmán, Felsőpusztaszeren és Szőregen általában havonta tartottak istentiszteleteket és hittanórákat, és az egyes kiszállások alkalmával rendszerint családlátogatást is végeztek. "A többi szórványokban egyfelől a rendelkezésünkre álló közlekedések elégtelensége folytán, de másfelől a pásztori segítség hiánya miatt rendszeres gondozói munkát, sajnos, nem végezhetünk, pedig például Tápéi-réten mintegy 40 család nélkülözi az Ige köré való összegyülekezést, s mintegy 30 elemi iskolai tanuló van kitéve a katolikusságba való beléolvadás veszedelmének annál az egyszerű oknál fogva, hogy sem kijáró, sem helyben lévő munkaerővel még ez ideig nem sikerült a gondozói munkát megoldani."14 A szórványok mellett újabban bekapcsolt területnek számított Újszeged és Somogyi-telep. Ez a két terület az anyaegyházhoz tartozott, de szükségesnek látták bevonni őket a missziói munkába. Ekkor már megfogalmazódott a szándék egy Újszeged központtal létesítendő missziói körlelkészség iránt. Míg 1925-ben 67 kiszállást végeztek a szórványokba 2089,6 km-t megtéve, addig 1926-ban 125 kiszállást, 2684,4 km-t megtéve. Társ-leány- vagy fiókegyház sehol sem volt, sem ingó vagy ingatlan vagyon. Rendszeres adózás nem létezett, csak önkéntes egyházi adó és alkalmankénti adakozás. 1926-ban hatan tértek át a római katolikus vallásra, ami az összlakosság számához mérten a jelentés szerint igen magas. A szórványok lakosai a szegedi egyház hivatalos lapját, az Egyházi Híradót ingyen kapták.15

1927 júniusában a presbitérium az Újszegeden építendő imaház és lelkészlak részére a várostól telek adományozását kérte.16 Augusztusban pedig elhatározta a presbitérium, hogy a szórványokban meglévő eddigi önkéntes adózást 1928-tól rendszeressé teszik.17 Örömmel vették tudomásul, hogy Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter 500 pengő rendkívüli segélyt utalt ki az újszegedi imaház javára.18

1928-ban pedig megvalósult a szórványgyülekezetek régi álma, az önálló missziói körlelkészség.

Előző fejezet Következő fejezet

  1. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1919. február 8.
  2. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1920. július 26.
  3. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1921. szeptember 6.
  4. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1921. december 9.
  5. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1922. június 25.
  6. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1922. november 25.
  7. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1924. december 29.
  8. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1925. szeptember 1.
  9. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1925. december 30.
  10. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1926. február 12.
  11. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1926. szeptember 15.
  12. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1926. október 10.
  13. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1926. december 30.
  14. Egyházi Híradó, 1927. január 22. 3.p.
  15. Uo. 3-4.p.
  16. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1927. június 23.
  17. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1927. augusztus 23.
  18. SZKRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1927. augusztus 1.

Az egyházközség története
a II. világháború végéig
Tartalom

Előző fejezet
Következő fejezet


Együtt Jézus Krisztus dicsőségéért.
Hívunk, befogadunk, tanítunk.

Észrevételeivel és kérdéseivel forduljon hozzánk! © 2002-2012 Szeged-Újszegedi Református Egyházközség