Szeged-Újszegedi Református Egyházközség
Igehirdetés
Sorozat
Gyermekek
Programok
Magunkról
Alapítvány
Böngésző

 

Az egyházközség fejlődése a második világháború kitöréséig

Az 1934-es év elején Sándorfalván is beindították a bibliaórákat egy helyi presbiter, dr.Nagy Sándor vezetésével.1 Szőreg, Deszk és Újszeged mellett ezzel egy újabb területen kezdték meg a rendszeres bibliaórák tartását.

1934. februárjában kapta meg az egyházközség azt a püspöki levelet, melyben arra kérte a püspök a presbitériumot, hogy küldjenek egy fényképet az imaházról, mivel az elhunyt gr. Klebelsberg Kunó emlékére egy alkotásait megörökítő albumot készítenek.2

Májusban a szegedi református templom felszentelésének ötvenedik évfordulóján a szegedi presbitériummal közös ünnepi presbiteri gyűlést tartottak, melyen dr. Baltazár Dezső református püspök és Harsányi Pál esperes is részt vett.3

Az előző évről (1933-34-es munkaév) szóló belmissziói és diaszpórai jelentésben a következő adatokat olvashatjuk: 27 diaszpórából 20 áll gondozás alatt. Ezekre a helyekre 400 kiszállást végeztek 10328 km-t megtéve. 236 vallásóra, 182 istentisztelet, 59 úrvacsora, 16 keresztelés, 4 esketés, 15 temetés, 10 ünnepség, 11 vasárnapi iskola, 11 gyermekistentisztelet, 20 bibliaóra és még az újszegedi szolgálatok mutatják a munka előrehaladását. A szórványokban 230 diák vallásoktatását látják el 20 iskolában, Újszegeden 54 tanulóét 5 iskolában.4 Összevetve ezeket az adatokat a korábban idézett 1929-ből származókkal, nyomon követhető a folyamatos fejlődés. Erre az időre már Kistelek község is bérbe adott temető céljára 200 négyszögöl területet az egyházközségnek, így Újszeged mellett már ide is temetkezhettek a nem katolikus vallású hívek.5

Az egyházközség gyerekek iránt érzett felelősségét mutatja, hogy az 1934-es karácsonyi ünnepségek alkalmával 70 gyermek részére osztottak ki cipőt, meleg alsó -és felső ruhát, cukorkát, süteményt.6

1935. január 6-án megtartották a szükséges tisztújító választásokat. A főgondnoki és gondnoki tiszt továbbra is dr. Bartók György illetve Görbe Imre kezében maradt, a presbiteri, pótpresbiteri, egyházközségi képviselői és pótképviselői tisztségre pedig a presbitérium által javasolt személyeket választották meg.7 Felállították az egyházközségi fegyelmi bizottságot is, mely 8 tagból állt, megbízatásuk pedig három évre szólt. A bizottság munkája kiterjedt az egyház számára adott káros reverzálisok elbírálására is. (A reverzális a különböző felekezetű házastársak esetén a gyermekek vallási hovatartozásáról az egyháznak adott nyilatkozat.) Egy ilyen elbírálás során például 1938-ban már egyes személyeket öt évre is eltiltottak az úrvacsorától.8Az év első felében sikeresen bevezetették a telefont is a lelkészi hivatalba.9 Március folyamán a Somogyi-telepi Kálvinista Kör szeretetvendégségén több mint 150 fő vett részt, a befolyt 40 pengő adomány pedig közelebb vitte őket az imaház felépítéséhez.10 Az újszegedi szeretetvendégség befolyt adományaiból pedig az egyházközség által támogatott diakónusjelölt tanulmányait segélyezték.11

A szőregi lelkigondozói munka érdekében a presbitérium kérte az ottani görögkeleti egyház illetékeseit, hogy egyik használaton kívüli iskolatermüket méltányos bérért engedjék át használatra az újszegedi egyházközségnek.12

A megváltozott közlekedési körülmények nehézségei miatt kérvényezték az egyházi felsőbb hatóságoktól Tápéi-rét és az Algyőhöz csatolt sövényegyházai részeknek a püspöklellei és földeáki leányegyházhoz való csatolását, melyek a hódmezővásárhelyi egyházközség részei.13

Az 1935. évi konfirmáció alkalmával 41 fő konfirmált kb. 150 fő jelenlétében. Az ebéden kb.130 fő vett részt. A vallásos délután folyamán Kálvin 400 éve írt fő művére, az Institutiora emlékeztek.14

Az év végére a presbitérium javaslatára a deszki reformátusok a deszki katolikusokkal közösen megszerezték a Deszk határában lévő területet temetkezési célokra. A temető egynegyede református használatban, háromnegyed része katolikus kézen volt.15

Az Egyházi Híradó 1935. decemberi száma részletesen tájékoztat bennünket a gyülekezet istentiszteleti alkalmairól. Újszegeden minden vasárnap volt istentisztelet, Somogyi-telepen, Deszken, Szőregen kéthetente. Havonként tartottak istentiszteletet Kiskundorozsmán, Kisteleken, Sándorfalván, Ószentivánon, Szeged-Felsőközponton és Pusztamérgesen. Kéthavonta Újszőregen, Röszkén, Kecskés-telepen, Klebelsberg-telepen, Szeged-Alsóközponton, Pusztaszeren, Algyőn és Tápéi-réten. Gyermekistentisztelet és vasárnapi iskola Újszegeden és Somogyi-telepen működött. Állandó bibliaóra csak Újszegeden volt, egyéb helyeken csak a téli időszakban, a mezőgazdasági munkák szünetelése alatt.16

A növekvő lelki igények miatt, és az eredményesebb lelkigondozás végett a presbitérium úgy döntött, hogy öt missziói ponton imaházat építenek: Somogyi-telepen (500 református), Kisteleken, Sándorfalván, Szőregen, Deszken. Miniszteri engedéllyel pedig megyei gyűjtést írtak ki az imaházak építési költségeire.17

Az 1936. májusi presbiteri gyűlés már kérvényezte is Szeged várostól a XIII. utca 789. számú telkének átengedését a Somogyi-telepi imaház részére.18

Október 1-től munkába állították Fóris László diakónust, aki a diaszpórai szegény-és beteggondozás, de főleg a gyermekpasztoráció terén dolgozott. A költségeit a gyülekezet adományokból fedezte. Egyelőre még a szegedi KIÉ-vel közösen alkamazták, de a presbitérium kilátásba helyezte, ha kellő megajánlás érkezik a hívektől a diakónus költségeire, akkor csak az újszegedi gyülekezet alkalmazottja lesz.19

A szeptemberi presbiteri jegyzőkönyv tanusága szerint a város a Somogyi-telepi imaház építésére kért telket nem adhatja át. Viszont a XIV. utca 836. számú telek tulajdonosa 2000 pengő fejében 400 négyszögöles telkének tulajdonjogát felajánlotta az egyházközségnek. A 99 éves bérleti szerződés átruházásához szükséges pénzt a presbitérium Szeged városától kérvényezte.20

Az imaházépítést a kisteleki egyházrészben Keresztes Nagy Antal tiszteletbeli főgondnok adománya segítette elő. Ugyanis Kisteleken a Rákóczi utca 5. szám alatti házából egy kétszobás lakást ajánlott fel, hogy alakítsák át imaház céljaira. Szeged városa pedig a Somogyi-telepi adományozás felől úgy határozott, hogy ha az egyházközség több részre szakadna, akkor az ingatlan minden felépítményével együtt annak az egyházközségnek a tulajdonát fogja képezni, amelyhez Somogyi-telep fog tartozni.21

A kisteleki imaház ünnepélyes átadására 1937. január 31-én került sor. Előző nap Harsányi Pál békésbánáti református esperes és dr. Godács Imre egyházmegyei tanügyi bizottsági elnök kánoni látogatást tett, így az újszegedi presbitérium a szegedi presbitériummal közös ünnepi gyűlést tartott. A látogatás alkalmával az esperes többek között a következőket is megjegyezte: "Tiszta, egyenes nézéssel, minden evilági szempont félretételével meg kell állapítani, hogy míg olyan főgondnokok állnak a szegedi és újszegedi egyház élén, mint dr.Széll Gyula és dr. Bartók György, míg a lelkipásztori szék betöltői a maguk gyülekezetének határán túl világolnak, addig ez a két gyülekezet a békésbánáti egyházmegyének fényessége, sőt a magyar kálvinizmusnak is biztos oszlopai."22

Másnap Kisteleken a felavató istentiszteleten jelen volt a szegedi és újszegedi református egyházak képviselői mellett a szegedi evangélikus egyházközség képviselője, a kisteleki római katolikus egyház elnöke, és természetesen az adományozó Keresztes Nagy Antal, aki ekkor már 88 éves volt.23 A missziói egyházközség vállalt feladatai között nem szerepelt az egyházrészekben imaházak létrehozása, hanem csak a rendszeres lelkigondozói munka végzése. Ezzel az imaházalapítással, és majd a következőkkel is, az egyházközség tervein felül teljesített.

Keresztes Nagy Antal iránt érzett hálából és tiszteletből elhatározták az adományozó képének elhelyezését az újszegedi lelkészi hivatalban. A Somogyi-telepiek kérésére pedig a presbitérium úgy határozott, hogy imaház helyett Somogyi-telepen templomot építenek. Ennek a feladatnak a végzésére templomépítő bizottságot állítottak fel, melyet megbíztak a tervek és a költségek előirányozásával.24 A templom tervének elkészítésével Szojka Jenő építészmérnököt bízták meg.25

Az ez évi (1937) konfirmáció már két helyszínen történt: Kisteleken, ahol a kistelekiek és a pusztaszeriek konfirmáltak, Újszegeden pedig a többi területekről érkezettek tettek fogadalmat.26

Az 1935-ben kezdeményezett Tápéi-rét Püspöklelléhez való csatolása nem sikerült, így a diakónus útján annak intenzívebb gondozását sürgetik.27 A Somogyi-telepi Kálvinista Kör június folyamán kirándulást szervezett Tápéi-rétre, melynek keretében istentisztelet, szavalat, játék és műkedvelő előadás is volt.28

Mivel a KIE a diakónus további foglalkoztatásáról lemondott, a gyülekezetnek egyedül kellett annak teljes ellátását vállalni. Ezért az Egyházi Híradó útján kérték a híveket, hogy a lakberendezéshez szükséges ágy beszerzésében, a vacsorák megváltásában, de mindenekelőtt lakásszerzésben segítsenek.29

A kisteleki imaházban a tél folyamán beinduló bibliaórákat az evangélikusokkal közösen tartották, az evangélikus és a református lelkész egymást váltó szolgálata révén.30

Az egyházrészekből érkező panaszok miatt a presbitérium a diakónust 1938. január 1-től elbocsátotta. Helyére a püspök ideiglenesen egy második segédlelkészt jelölt ki Hézser Zoltán személyében. Így ismét növekedhetett az istentiszteletek száma: Somogyi-telepen minden vasárnap, Kisteleken, Sándorfalván havonta kettő, Újszőregen havonta egy alkalommal tartottak vasárnapi istentiszteletet. Bibliaórák pedig Újszegeden, Kisteleken, Szőregen és Somogyi-telepen voltak rendszeresen.31

1938 folyamán tisztújító közgyülést tartottak, melynek eredményeként dr. Bartók Györgyöt és Görbe Imrét újra megválasztották főgondnoknak illetve gondnoknak.32

Április 11-től 13-ig csendesnapokat tartottak a MANSZ Leánynevelő Intézet növendékei számára.33(A csendesnapok olyan alkalmak, melynek során egész nap Isten igéjéről elmélkednek a résztvevők).

A korábban kérvényezett sándorfalvai temető ügyében végre határozatot hozott Sándorfalva község, ugyanis 200 négyszögöles területet engedett át az újszegedi egyházközségnek temetőhasználatra.34

1938 májusában került sor a 10. konfirmációra a missziói egyházközség történetében. Ezúttal 35 fő konfirmált, és 150 fős közös ünnepi ebéden vettek részt a jelenlévők. A vallásos délután folyamán a református körökben oly nagy népszerűségnek örvendő Szikszai György születésének 200. évfordulóján az "öreg Szikszaira" emlékeztek.35 Az ünnepi presbiteri gyűlésen kérték a várost, hogy a Pozsonyi utca 7. szám alatti négy lakásból álló épületet engedjék át használatra szegénygondozás és vallásoktatás céljából az egyházközségnek.36

1938. július 10-én Sándorfalván egy alkalmi istentisztelet során elhatározták, hogy templomot építenek. Az istentisztelet után 1632 pengő adomány gyűlt össze, de volt olyan személy, aki egyházi adójának tízszeresét ajánlotta föl a templomépítésre. A sándorfalvai reformátusok száma ekkor 70 fő volt.37 Augusztusban a presbitérium már templomépítő bizottság felállításáról hoz határozatot, és ennek a templomnak a tervezésével és építésével is Szojka Jenőt bízták meg. A templom különlegességének mondható, hogy vályogból építik fel, és még ma is (1996) használatban van. Az építkezés céljára dr.Nagy Sándor sándorfalvi presbiter megszerezte a jegyzői lakás telkének egy részét.38

A már Újszegeden, Somogyi-és Kecskés-telepen is működő bibliaiskolát Kisteleken is beindítják 1938. októberében.39

Novemberben pedig az esperes maga mellé rendelte Gyulára Kóczé Lajos újszegedi segédlelkészt, aki hat éven keresztül töltötte be ezt a tisztséget. Helyére Váczy Dezső került.40

1938. november 4-én volt 10 éve, hogy a főgondnok és a 20 tagú presbitérium megválasztásával működni kezdett az újszegedi református missziói egyházközség. Ezen személyek közül tíz év után dr.Bartók György főgondnok és tíz presbiter még mindig szolgálatban volt. Örömmel vették tudomásul, hogy a lelkigondozói munkába Kübekháza és Farki-rét is bekapcsolódhatott. A város a nehéz pénzügyi helyzetére hivatkozva nem adta át a korábban kérelmezett Pozsonyi utca 7. szám alatti házat az egyházközség részére. A jegyzőkönyv örömmel emlékezik meg a Magyarországhoz ekkor visszacsatolt Felvidék reformátusairól, akiknek számát az 1 millió lakosból kb. 200000-re becsülték.41

A tíz éves évforduló megemlékezésére csak 1939 elején került sor. Bakó László a szegedi egyházközség lelkésze az Egyházi Híradóban így emlékezett meg erről a jeles eseményről: "Ugyan mi adta meg a döntő indítást arra, hogy a régi tervek testet öltsenek? - Két igen komoly és az evangélium termőföldjéből kinőtt elvi szempont:

  1. Nem tudtuk tovább hordozni a felelősséget a 40 km-es szórványkörzetben élő református testvéreinkért s különösen azt nem tudtuk továbbra is tétlenül nézni, hogy a hatalmas missziói körben egymásután generációk nőnek fel rendszeres hitoktatás, valóban komoly református nevelés nélkül. Éreztük a mind fenyegetőbb vádat, hogy ha továbbra is tétlenkedünk, 100 és 100 református család, egész nemzedékek vesznek el a magyar református keresztyénség számára.
  2. De mindinkább szaporodtak az anyaegyház, a szegedi eklézsia teendői is. Olyan fokozódó és éppen a lelki síkon jelentkező igényekkel állottunk szemben, amelyeknek csak viszonylagosan kielégítő betöltésére -éreztük- megosztott erőkkel képtelenek vagyunk. Ha állandósítjuk a régi helyzetet, jó munkát nem végezhetünk sem Szegeden, sem a szórványokban."42
Az egyházközségi közgyűlésen pedig Teleki László lelkész adott részletes jelentést az elmúlt 10 év munkájáról. A vallásoktatás az első évben még 15 iskolában tanuló 73 diákra terjedt ki, tíz évvel később már 28 iskolában 253 tanulóra. Az első évben még csak két csoportban működött a gyermekek számára a vasárnapi iskola, míg 1939-ben már hat csoportban. Az első évben Újszegeden kívül 8 helyen 113 istentiszteletet tartottak 25 úrvacsoraosztással, az utolsó esztendőben már 14 helyen 194 istentiszteletet tartottak 54 úrvacsoraosztással. 1929-ben még csak két helyen volt négy alkalommal vallásos ünnepség, addig tíz évvel később már nyolcat tartottak egy évben. Bibliaóra az első évben még nem volt, az utolsó évben 6 helyen hetente tartottak alkalmakat Ádventtől Húsvétig. Az első évben a lelkipásztor egyedül még csak 115 vallásórát tarthatott. Ez a szám a segédlelkészek alkalmazásával 481-re nőtt. A szórványokba történő kiszállások száma 243-ról 558-ra növekedett, a megtett kilométerek száma pedig 7750 km-ről 14048 km-re. Az úrvacsorával élők száma 494-ről 867-re növekedett. Az évi perselypénz az első évi 227 pengőhöz képest 435-re, az adományok összege 275 pengőről 628-ra emelkedett. A részletes beszámoló megemlíti az eredmények között a kisteleki imaházat, és a megkezdett templomépítkezéseket Somogyi-telepen és Sándorfalván. A jelentés hangsúlyozta, hogy a munka nehézségét a szétszórtság okozza, másrészt az, hogy az egyházközség területén élő hívek többsége nem őslakó, hanem a történelmi Magyarország különböző területeiről betelepült reformátusok, akik külünböző vallási hagyományokat hoztak magukkal.43 Ezzel a megállapítással az a feltevés is igazolást nyert, hogy a missziói egyházközség híveinek száma nem a helyi természetes szaporodás, hanem a betelepülés miatt növekedett olyan jelentősen.

Előző fejezet Következő fejezet

  1. Egyházi Híradó, 1934. január 20. 8. p.
  2. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1934. február 4.
  3. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1934. május 25.
  4. Egyházi Híradó, 1934. augusztus 11. 7-8. p.
  5. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1934. július 29.
  6. Egyházi Híradó, 1935. január 5. 6. p.
  7. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1935. január 27.
  8. Egyházi Híradó, 1938. szeptember 10. 7-8. p.
  9. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1935. január 27.
  10. Egyházi Híradó, 1935. március  9. 7-8. p.
  11. Egyházi Híradó, 1935. március 23. 7-8. p.
  12. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1935. március 15.
  13. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1935. május 30.
  14. Egyházi Híradó, 1935. június 8. 7-8. p.
  15. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1935. december 15.
  16. Egyházi Híradó, 1935. december 21. 11. p.
  17. Egyházi Híradó, 1936. április 4. 6. p.
  18. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1936. május 21.
  19. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1936. augusztus 22.
  20. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1936. szeptember 19.
  21. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1936. december 19.
  22. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1937. január 30.
  23. Egyházi Híradó, 1937. február 6. 4. p.
  24. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1937. február 13.
  25. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1937. április 3.
  26. Egyházi Híradó, 1937. április 24. 7. p.
  27. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1937. május 6.
  28. Egyházi Híradó, 1937. június 26. 7. p.
  29. Egyházi Híradó, 1937. július 31. 7-8. p.
  30. Egyházi Híradó, 1937. december 4. 7-8. p.
  31. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1937. december 29.
  32. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1938. február 20.
  33. Egyházi Híradó, 1938. április 2. 7. p.
  34. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1938. április 30.
  35. Egyházi Híradó, 1938. június 4. 7.p.
  36. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1938. május 26.
  37. Egyházi Híradó, 1938. július 23. 7. p.
  38. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1938. augusztus 14.
  39. Egyházi Híradó, 1938. október 1. 8. p.
  40. Egyházi Híradó, 1938. november 12. 8. p.
  41. SZÚRE Ir., Presbiteri jegyzőkönyvek, 1938. november 20.
  42. Egyházi Híradó, 1939. február 4. 2. p.
  43. SZÚRE Ir., Egyházközségi közgyűlési jgyk., 1939. május 18.

Az egyházközség története
a II. világháború végéig Tartalom

Előző fejezet
Következő fejezet

Együtt Jézus Krisztus dicsőségéért.
Hívunk, befogadunk, tanítunk.
Észrevételeivel és kérdéseivel forduljon hozzánk! © 2002-2014 Szeged-Újszegedi Református Egyházközség