Részlet az 1939. Május 18-i egyházközségi közgyűlésen elhangzott lelkészi beszámolóból
2. Lelkész felolvassa az egyházközség 10 éves működéséről szóló jelentést:
Tisztelt közgyűlés! Kedves Atyámfiai! Az év elejével 10 esztendeje múlt annak, hogy újszegedi
eklézsiánk a Jó Pásztor küldetésében elindult a Szeged-környéki tanyákon, pusztákon és községekben
megkeresni és megtartani a lelki pusztaság minden veszedelmének kitett lelki cselédjeinket. A 10
esztendő határkövénél hadd rajzoljam meg pár vonással ennek a nehéz, de gyönyörűséges munkának
a képét.
A közmondás: „Minden kezdet nehéz" érvényesült eklézsiáink elgondolásánál is. Szülőanyánk,
a szegedi egyház nagy áldozattal bizotsitotta ugyan a lét legszükségesebbikét: az imaházakat és
lelkészlakot, se a szétszortság, az elégtelen munkaerő és az anyagi fundamentum elégtelensége újra
és újra megtanította arra, hogy ezt az eklézsiát nem emberi akarat épiti és tartja fenn, hanem Istennek
az a csodálatos kegyelme, mely a zsoltáríró szavai szerint „szerelmesének álmában ád eleget."
Súlyossá tette az, hogy egyháztagjaink jórészének, akik éveken, sőt évtizedeken keresztül semmi
egyházi terhet nem viseltek, hozzá kellett szokni az adófizetéshez s a köteles adózáson felül az
adakozáshoz is. S midőn azt hittük, hogy a kezdet nehézségein túlestünk, ránkszakadt a nagy
gazdasági válság: a vele járó sorozatos fizetéscsökkentés, munkanélküliség, pénzhiány. A
legszerényebb háztartásvitel mellett is egyházunk zárszámadása alatt az évek alatt tetemes
túlkiadással zárult, mely a lassan javuló esztendőkön keresztül is nehéz teherként húzódik át a
háztartási életünkön mind e mai napig. Az anyagiak kevés volta mellett rá kell mutatni más akadályokra
is. Ilyen a szétszórtság és az ebből következő közösség érzet hiánya. Ezt még súlyosbítja az a
körülmény, hogy híveink az egyházközség egy részében sem őslakók: Nagymagyarország csaknem
minden tájáról sodorta ide őket az élet vihara. Ahány család, jóformán annyi lelki nevelés levegőjét
hordozza, s itt áll sokszor árván, gyökértelenül, történelmi tradíció konzerváló erejének hiányával ebben
a másfelekezetű, mindent elnyelni, illetve egyformán tenni akaró alföldi homokvilágban. Ez a vihar
sodorta sors nemcsak az ideérkezésben jelent akadályt. A gyülekezet egy részét, mire gyökeret akar
ereszteni itt, továbbsodorja az élet szele. S hogy ennek a fontosságát nem lehet lekicsinyelni, azt
bizonyítja az is, hogy tíz esztendő ugyanannyi presbitert szakított ki gyülekezetünk testéből, mint
amennyi presbitere van ma az eklézsiának. Pedig közülük az Örökkévaló csak Dobsa Sándort
szólította magához, s őt is akkor, amikor már csak lélek szerint viselte szívén az eklézsiánk minden
gondját-baját.
Nagy akadály volt a munkaerő kevés volta. Hamar kitűnt, hogy az aratnivaló sok, de a munkás
kevés. A szegedi egyház lelkészei mindmáig kézséggel jöttek segítségünkre: presbitereink közül is
többen örömmel és eredményesen vállalták az egyetemes papság elvéből folyó kötelességeket.
Mindezek ellenére azonban kívánatos volt a lelkipásztor mellé még rendszeresített munkások
beállítása. 1930-ban az első segédlelkész megkezdi működését. 1936-tól kezdve pedig egy éven
keresztül a diakónus, majd a második segédlelkész is munkába áll. Rajtuk kívül kezdettől fogva
hűségesen gyomlálgattak és öntözgettek egyházunk virágos kertjében: a vasárnapi iskolában az
önkéntesen jelentkező vasárnapi iskolai vezetők, az utolsó esztendőben pedig a szegedi egyetemi és
főiskolai hallgatók Bethlen Gábor Körének és a szegedi KIÉ-nek néhány a belmissziói munkában
foglalatosságot kérő tagja.
A végzett munkának csak a külső keretét lehet megrajzolni. Néhány összehasonlító számadat
meg fogja világítani a szélességben és mélységben való fejlődés képét. Az első évben 73 elemi iskolai
tanuló részesült vallásoktatásban 15 különböző iskolában. A vallásoktatást 7 iskolában a lelkész, a
többiben a szegedi egyház hitoktatói és néhány önként vállalkozó egyháztag végezte. Ezzel szemben
az utolsó esztendőben 253 a mindennapi iskolások száma, akiket 28 iskolában csaknem mind
lelkipásztor és a két segédlelkész részesítette vallásoktatásban. Vasárnapi iskola az első esztendőben
két csoportban működött, az utolsóban hat csoportban. Újszegeden kívül az első évben nyolc helyen
tartottunk 113 istentiszteletet, és 25 úrvacsorázást, az utolsó esztendőben 14 helyen 194 istentiszteletet
és 54 úrvacsoraosztást. Ünnepség két helyen 4 volt az első évben, az utóbbiban – nem számítva a
Bethlen Gábor Kör által Somogyi-telepen minden vasárnap tartott műsoros ünnepséget – 8 ünnepséget
tartottunk. Bibliaórát az első esztendőben még nem tartottunk, az utóbbiban hat helyen hetenként
ádventől húsvétig. A lelkipásztor által tartott vallásórák száma az első évben 155 volt, az utóbbiban
lelkész és segédlelkészek együttesen 481 vallásórát tartottak. Az első évben a külső egyházrészekben
243-szor szállottunk ki 7.750 km-t téve meg, az utóbbiban pedig 558-szor 14.048 km-t.
Ez a néhány számadat csak száraz keret, melyet buzgósággal és lélekkel kellett megtölteni az
Ige szakadatlan és mindenek előtt való szolgálatában. Hogy a lelki magvetés mennyi ésmilyen
gyümölcsöket termett, azt csak Isten látja. Mi csak arra vagyunk utalva, hogy néhány adatnak a
homályos tükrében látható képe alapján megnyugtassuk magunkat arra nézve, hogy jó munkát
végeztünk. Az első évben az úrvacsorával élők száma494, az utolsóban 867. Az évi perselypénz 227
P-ről 435 P-re , az adományok összege 275 P-ről 628 P-re emelkedett. A kitérések száma nem
haladta meg a betérésekét, ámbár a 111 kitért egyháztag közül a legtöbben vallásos nevelésben sem
részesültek, s közülük alig pár volt olyan, aki az egyházi közteherviselésnek vékony szálaival még
hozzá volt kötve anyaszentegyházunk testéhez, de még ennél is kevesebben olyan, aki az Igének
hallgatója volt. Hadd mutassak rá még a perselyadakozáson kívül a meghatározott célra való pénzbeli,
vagy természetbeli ajándékokra is. A somogyi-telepi hívek a maguk áldozatából és gyűjtéséből eddig
5.500 pengőt, sándorfalviak 3.000 pengőt hoztak össze templomépítésre. A kisteleki hívek a Keresztes
Nagy Antal által használatra átengedett kétszobás lakást a maguk áldozatából alakították át imaháza és
rendezték be a szükséges felszerelésekkel. Ezen kívül úgy ők, mint a deszki, szőregi, kiskundorozsmai
atyafiak gyűjtögetik az áldozat filléreit, hogy az egyszer templommá, vagy imaházzá épüljön. Kell-e a
buzgóságos áldozatnak nagyobb bizonyítéka mint az, hogy tíz esztendő alatt 25 úrasztali és egyéb
terítő, 5 ezüst úrasztali kelyhet, 12 különkelyhet, 5 kenyérosztó tányért és egy keresztelési felszerelést
ajándékoztak híveink. A jószívű adakozás lelke e kegyszerek mellett igen találékonyan mutatkozott
meg praktikus dolgok ajándékozásában is, amelyeket egyházunk mind fel tud használni. Így a
legkülönbözőbb tárgyak: asztal, szék, ruhafogas, különböző edények és asztali felszerelések, kályha,
régi pénzek, tört ezüst, arany karikagyűrű mind mutatják, hogy hívein közül sokan átélik az Ige
igazságát: Jobb adni mint venni.
Midőn a tíz esztendő határkövénél egy pillanatra visszatekintünk, hogy megnézzük a végzett
munkát, s meglássuk azokat a feladatokat, amelyeknek az elvégzése még előttünk áll, alázatosan
leborulunk a Mindenható színe előtt és megvalljuk hálaadással, hogy minden eredmény az Ő
kegyelmének a munkája és minden hiány és mulasztás a mi gyöngeségünknek a bizonyítéka.
De hadd tekintsünk előre! A közeljövő sürget. Június 4-én Isten segedelmével letesszük a
sándorfalvi templom alapkövét. Minden reménységünk megvan arra, hogy az idén megkezdjük a
somogyi telepi templom építését is. A mai közgyűlés pedig a Szentlélek irányítása mellett bizonyára
rámondja az Amen-t a presbiterium ama határozatára, amellyel az új tíz esztendő szolgálatának és
feladatai megoldásának az anyagi fundamentumát akarja hasznosítani. Az egy közönséges
anyaszentegyháznak földi szerszáma lévén ez eklézsia, nem mellőzheti ezeket a földi eszközöket sem,
hogy hűséggel végezhesse a reábízottakat. De ha anyagi fundamentumot vetünk is, egy pillanatra se
feledjük el, hogy a lélek az, ami megelevenít.
Kérem jelentésem atyafiságos lélekkel való tudomásulvételét.
Közgyűlés dr. Nagy Sándor indítványára a lelkészi jelentést
tudomásul veszi s a tíz év alatt végzett munka
megörökítése céljából elrendeli, hogy a jelentés teljes
szövegében a mai gyűlés jegyzőkönyvébe bevétessék.
|
