Júdás evangéliuma
Júdás evangéliuma vagy Jézus Krisztus evangéliuma?
Milyen viszonyban állt a keresztyénség és a gnoszticizmus?
A National Geographic cikkében különösen félrevezető megállapításokkal találkozunk az első századok keresztyénségével kapcsolatban. A cikk írója először is azt a hamis benyomást kelti az olvasókban, mintha a keresztyénségen belül számos, teljesen egyenrangú irányzat létezett volna, köztük a gnoszticizmus is, ami erős és megtűrt irányzatként létezett a keresztyénségen belül. Valójában a keresztyénségen belül már az első időktől kezdve felbukkantak a tévtanítók (eretnekek) és mindig voltak olyan kisebb nagyobb csoportok, akik őket követték. Velük szemben pedig minden korban megtalálhatjuk azokat, akik ragaszkodtak Jézus Krisztus valóban elhangzott tanításaihoz és számon tartották tényleges tetteit. A szóbanforgó cikk másik félrevezető állítása, hogy úgy mutatja be a különböző eretnek csoportok által készített iratokat, mintha azok a ma ismert újszövetségi evangéliumok „alternatív változatai” lettek volna. Ezzel azt a téves benyomást keltik a gyanútlan olvasóban, mintha az eretnek iratok egyenrangúak lettek volna a ma ismert kanonikus evangéliumokkal és egyszerűen anyagi és hatalmi okokon múlt, hogy nem ezek az evangéliumok lettek kanonizálva, hanem azok, melyeket ma az újszövetségből ismerünk: „Az első keresztyén közösségek többféle beszámolót ismertek Jézus életéről és tanításairól. Többtucatnyit fel is jegyeztek. Közülük az egyházatyák négyet választottak az Újszövetség könyvei közé. A 20. században számos más evangéliumot is megtaláltak.” 26 Nos, szó sem volt arról, hogy e szekták iratait a keresztyénség „tiszta vonala” bármikor is hiteles iratként elfogadta volna, hiszen ezek a – javarészt gnosztikus - iratok jóval Jézus kora után készültek, amikor a Jézus szem- és fültanúi már nem éltek – ellentétben a négy evangéliummal, melyek mindegyike röviddel Jézus halála és feltámadása után – tehát már az első század közepe táján - már készen volt.
Ami a gnoszticizmust illeti, az eredetileg teljesen a keresztyénségen kívüli irányzat volt, ami minden valószínűség szerint már a keresztyénség előtt is létezett. Egyértelműnek tűnik az is, hogy a gnosztikus tanítók több tanítást átvettek a keresztyénségtől, azokat összekeverték addigi tanaikkal, így létrejött a „keresztyén gnózis”. Ennek képviselői megpróbáltak beszivárogni a keresztyénség körébe. Ott azonban erős ellenállásba ütköztek. Egyértelmű adataink vannak arról, hogy a keresztyénségen belül, a keresztyén hit védelmezői már az első időktől kezdve felvették e szinkretista filozófiai irányzat ellen a szellemi harcot s terjeszkedésének útjába álltak – csakúgy, mint más egyéb tévelygéseknek is! „Már az újszövetségből is érzékelhetjük, hogy a gnózis a keresztén gyülekezetek környezetében hatni kezdett. A Kolossébeliekhez írt levél (2.rész) már szembeszáll a gnosztikus befolyásokkal… A II. században zajlódott le a tulajdonképpeni vita a keresztyénség és a gnózis közt. Az egyházatyák indulatos szavakkal lépnek fel a gnózis képviselői ellen, mivel a keresztyénséget belülről akarták felbomlasztani…Az egyházatyáknak, Iraeneusnak, Hyppolitnak és másoknak igaza volt, amikor a gnózisnak irgalmatlanul hadat üzentek.” – írja K. Aland. 27 Semmi nyoma annak, hogy a keresztyének közt bárki – bármikor el akarta volna ismerni vagy ismertetni Júdás evangéliumát, mint kanonikus iratot – hiszen egyértelmű volt az irat történetietlensége és állításainak abszurd volta.
Vissza - Júdás evangéliuma vagy Jézus Krisztus evangéliuma?
|
