Az „afiu.hu” - egy evangélizációs szuperprodukció?
„Korunk, különösen a vallásos közeget tekintve, a konfliktusok ideje.” (J. G. Machen)
A reformatus.hu-n érdeklődéssel néztem végig az „afiú” című alkotást, amit a Reformátusok Lapja is reklámozni kezdett. Már csak azért is érdeklődéssel, mert a honlapon ill. egyházunk lapjában is szereplő reklámszövegből megtudhattam hogy a szóban forgó alkotás a Református Egyház (!!) üzenete a társadalmunkhoz. Ennek az Egyháznak magam is tagja volnék - gondoltam - hát lássam, mit is üzenek a társadalomnak? Végül a film és csatolmányai tartalmi elemzése során arra a megállapításra jutottam, hogy én nem ezt a filmecskét ill. kapcsolt tartalmait üzenem a magyar társadalomnak! Készséggel és örömmel elismerem, hogy van egy-két részlet a film köré épített honlapon, amit építőnek tartok, de ezek szinte teljesen elvesznek a filmecske és egyéb megnyilvánulások labirintusában. Gondolok Feke György vagy Végh Tamás írására, valamint néhány szép fényképsorozatra, amiket szépnek és hasznosnak tartok. Kár, hogy a „sok bába közt, elvész a gyerek”. Ámde az összbenyomásom az, hogy a filmet és a körítéséül tálalt jó néhány információt én ugyan nem üzenem a kortársaimnak. Röviden hadd indokoljam véleményemet.
1) Társadalmunknak nem a liberális teológia üzeneteire van szüksége. A liberális teológia alapja a racionalista bibliakritika, ami ezen alkotás egyes szövegeiben világosan visszaköszön. Példák:
a) „Betlehem-Názáret vetélkedő” címen olvassuk: „Bár a Biblia szerint Jézus Betlehemben jött világra, egyes történeti kutatások szerint, születési helye későbbi lakóhelye Názáret...” ami „egyesek szerint Jézus szülőhelye...” Jézus születési helye egyértelműen Betlehem - még Jézus ellenfelei sem vonták soha kétségbe - és az ez ellen felhozott érv egyszerűen elfogadhatatlan. Sokkal súlyosabb érvek szólnak Betlehem mellett, mint Názáret mellett.
b) A „Mégis mikor született” című betoldásban olvashatjuk, hogy Lukács és Máté evangélisták beszámolója közt kibékíthetetlen ellentét feszül Jézus születési dátumát illetően: Kürenaiosz (Cirénius) neve említése miatt. A XIX. századból eredő állítást, régészeti leletek alapján neves tudósok már megnyugtatóan megoldották így Jézus születési ideje kérdésében (Kr. e. 6-7) nem szükséges ellentmondást feltételezni az evangélisták közt.
c) A betlehemi csillagról ezt olvassuk: „A bibliakutatók szerint e motívumot történetileg nem szabad túlértékelni, inkább arról van szó, hogy a szentírás az esemény jelentőségét szeretné ezzel hangsúlyozni...” Ezek után az alkotók előhozakodnak a betlehemi csillag asztrológiai magyarázatával... - ami összeegyeztethetetlen a bibliai beszámoló részleteivel.
d) Az egyik cikkben olvassuk, hogy a bibliai karácsonyi történet: „teológiailag súlyosan megterhelt történet.” Ez - a liberális teológiai (tolvaj) nyelvről átültetve a hétköznapi nyelvre - azt jelenti, hogy a karácsonyi történet, történetileg megbízhatatlan, mert a bibliai szerzők, a teológiai igazságokat, mítoszok - „történetinek tűnő, de valójában nem az” - keretében és nyelvén adták elő. Vagyis a leírt „bibliai történetek” olyanok, mint egy dió: ahogy a dió csonthéja rejti az ehető dióbelet, úgy a bibliai történetekben kell keresni a valódi üzenetet (kérügmát). A történetinek tűnő elbeszélés - mint csonthéj - történetileg természetesen nem állja meg a helyét, így eldobható. (pl. Izrael nem volt Egyiptomban, az exodus nem valóságos esemény, Mózes csontkovács volt... stb.) Ettől függetlenül azonban - úgymond - a szöveg hordozhat időtlenül igaz exisztenciális igazságot - „üzenetet”. Az alkotók megfogalmazásai szerint: ez a filmecske „szeretné a karácsonyi eseményekről, az ott és akkorról, levenni a népi, polgári, egyházi és kereskedelmi hagyományelemeket.” (Ref. Lapja) S így „testközelbe hozni”, ami akkor és ott történt. Dicséretes szándék! De ha ezt akarja, akkor miért nem mutatja be a maga páratlan egyszerűségében a bibliai történetet?! Hadd válaszoljak erre: azért, mert úgy tartják, hogy a bibliai beszámolók erre vonatkozólag sem hitelesek. Miért nem? Mivel a bibliai szöveg - mint a csatolmányokból kiderül: tévedésekkel terhelt, valamint „teológiailag súlyosan túlterhelt” (más megfogalmazás szerint: mítosz, mese, rege). Íme, most kell, hogy jöjjön néhány fess fiatal lelkész, akik az akkor és azóta rárakott eszméktől s szokásoktól „megtisztítva”, végre „testközelbe” hozzák a mai embereknek a tényleges karácsonyi eseményeket! Ők „mitológiátlanítják” és egyúttal „történetietlenítik” az eseményeket, megfosztják a mesés elemektől, s így feltárják a valódi eseményeket és megmutatják, hogy voltaképp mi is történt. Csapó - megszületett valahol egy fiúgyerek - csapó. Erre az egyszerű eseményre rakódott rá az idők folyamán minden „teológiai sallang”, amit leszedünk. S nyilvánvaló, hogy az alkotók számára - kimondva-kimondatlanul - a filmbeli karácsonyábrázolás hitelesebb, mint a bibliai - hiszen ez a minden súlyos teológiai tehertételtől és tévedéstől megszabadított karácsonyi beszámoló, ami „testközelbe” hozza az eseményeket a posztmodern embereknek. Valóban? Nem! Az az igazság, hogy aki lehántja a bibliai beszámolókról - erről és bármelyikről - a „teológiai sallangokat”, annak szembe kell néznie azzal, hogy kezéből eltűnik maga a páratlan történeti esemény - marad egy szép, de egészen hétköznapi dolog. De eltűnik az, ami valójában ott és akkor történt, vagyis: amit Isten tett. Így ez a filmecske nem hánt le semmit a bibliai beszámolóról, s így nem is hozza ”testközelbe” a karácsonyi eseményeket, hanem még inkább eltávolít tőle!
Sem az első keresztyének, sem az utánuk következő keresztyének - a reformáción keresztül, napjainkig - éppen hogy nem választották el a történeti valóságot és lelki üzenetet. Ezért számomra a Biblia történeti elbeszéléseinek hitelessége és a bennük rejlő üzenet, exisztenciális igazságtartalom - elválaszthatatlanul (!) egybetartozik, s ha az egyik bukik, vele bukik a másik is! Így válik a történetbe ágyazott, attól elválaszthatatlan isteni üzenet - hitem tárgyává és Benne Jézus - életemmé. A honlap szerzői szerint azonban, az, hogy a bibliai szöveg nem megbízható, nem érinti annak igazságtartalmát. Valójában igenis érinti! Elfogadhatatlan állítás, hogy a teológiai tehertételek alól kell valahogy „kibányászni” az eredeti történeti eseményt. Elfogadhatatlan, hogy le kell róla szedegetni nemcsak a népszokásokat, üzleti dolgokat, hanem a „mitológikus vallási körítést” is: a csodás csillagot (lesz belőle kiégő lámpa), a betlehemi szállást (lesz belőle kamionparkoló), a szüzet, aki a Szent Lélektől fogant (lesz belőle egy „ismeretlen” fiatal nő), az istenfélő pásztorokat-bölcseket (akikből kamionsofőrök és prostituált lesz), az angyalok jelenését (belőlük semmi nem lesz), s leginkább azt, aki megszületett, aki Isten és ember egy személyben, bűntelen Megváltó, akit megígértek a próféták: Isten Fiát (belőle lesz egy „fiú” - kisbetűvel)! Ez a „deszakralizáló” eljárás teljességgel elfogadhatatlan számomra és még sok millió ember számára!
2) A bibliakritika által „agyonkritizált”, hazugságoktól és ellentmondásoktól hemzsegő Szentírást a liberális teológusok - már a XX. század eleje-közepe óta - úgy akarták „megmenteni” s így az egyház „túlélését” azzal kívánták biztosítani, hogy kitalálták az ún. exisztencialista bibliamagyarázatot. Ennek lényege az, amit fentebb leírtam: a történetileg hiteltelenné tett bibliai beszámolókból igyekeztek kiszűrni valami „üzenetet” (időtlen vallási vagy erkölcsi igazságot), amit az egyháznak kell meghirdetnie a világban. Nos, éppen ilyen típusú, a bibliai történeti
valóságától elszakított „történeti gyökerekkel nem rendelkező igazságokkal” találkozunk a filmhez kapcsolódó szövegekben is, különösen is Ódor Balázs, Karsay Eszter, Bölcskei Gusztáv és Szikszai Szabolcs nyilatkozataiban. A liberális gondolkodású teológus, miután racionalista bibliakritika darálóján átnyomja a bibliai szöveget, megkérdezi: mi ennek az egyszerű hétköznapi eseménynek az exisztenciális üzenete manapság? „De mi marad karácsonyból, ha lehántjuk róla megszokott és biztonságot adó díszleteinket?” - olvassuk a szerzők kérdését. Nos, ezt megpróbálják megválaszolni és a szegény nézők elé odatárják vallásos közhelyeiket! Néhányukat már ismerjük egyéb nyilatkozataikból, cikkeikből, s úgy ismerjük, mint a Bibliát kritizáló liberális teológust. A filmecske és ezek a nyilatkozatok ezekkel a kritizált bibliai szövegekből kihámozott „üzeneteknek” a felvetésével óhajt „spirituális lökést adni”, s elindítani az embereket valamiféle Jézus felé. Ezekben a tipikusan liberális teológusokra jellemző, keresztyénként csengő, de meghatározhatatlan értelmű (Hová kell „indulni”? Mit jelent „indulni”? Hol-honnan „néz ránk” a gyermek s mikor? Mit jelent az, hogy „az út vége”? Hol van bennünk „a jászol”? Egyáltalán miért beszélnek egyesek következetesen „gyermekről”, amikor az Úr Jézusról kellene szólniuk?) és pusztán érzelmi-hangulati hatást kiváltani akaró szövegekben feltűnhet a figyelmes olvasónak, hogy nem a rajtunk kívül álló Bibliához, annak racionális üzenetéhez s a bibliai Jézushoz ill. a Belé vetett hithez tanácsolnak! Egyik felidézett nyilatkozó sem ír ill. beszél arról - beszédes hallgatás - hogy manapság csakis a Biblia által vezetve, s csak abban híve lépünk be a Jézus történetébe, azáltal juthatunk el Hozzá, az Írásba vetett hittel találkozunk Vele! Ez nem is csoda, hisz a megszólalók számára a Biblia ellentmondásokkal és tévedésekkel van teli s mint ilyen, már irreleváns a Jézus megtalálásában. Számukra a „Jézussal való találkozás” egy a Biblián és az evangéliumba vetett hiten „túl” lévő - misztikus tapasztalat, irracionális, szavakba önthetetlen élmény! Az ezután való vágyat fogalmazza meg az opusz végén olvasható „imádság” is: „Vágyunk arra, hogy valóságodat megtapasztaljuk" - azaz nem arra vágyunk, hogy higgyünk a Bibliai evangéliumnak, hanem arra, hogy misztikusan, titokzatosan, emberi szavakba önthetetlenül átéljük-megéljük a természetfeletti istenséggel való találkát. Valóban az a keresztyénség dolga ebben a világban, hogy az ilyen-olyan embereknek „spirituális lökést adjon”, aminek hatására azok elindulnak „befelé a lelkükbe” és „a maguk belső útját megjárva” ott találják magukat a jászol előtt, ahol megtalálják „a gyermeket”: a fiút? Ez a szavakba nem önthető közvetlen-misztikus istenélmény („megrázó érzés”, „spirituális tapasztalat”) volna az, ami „értelmet ad” létüknek? Nos, az ember Istenhez, Jézushoz vezető útját teljesen másképp tárja elénk a Biblia és ezért ez az alkotás vállalhatatlan a számomra.
3) Harmadszor: a film azért is vállalhatatlan számomra, mert számos hazugság kapcsolódik hozzá: egyfelől nem igaz, hogy ez a film egész „református egyházunk” (!) karácsonyi üzenete a magyar népnek! A film kiötlői - legyenek bár zsinati irodai alkalmazottai egyházunknak - nem vindikálhatják maguknak azt a jogot, hogy egyházunk egészének nevében üzengessenek s nyilatkozzanak - legfeljebb, ha a zsinatunk jóváhagyta, hogy alkotásukat így adják közre - ami nyilvánvalóan nem történt meg! Ezért ez egyelőre csak és kizárólag az alkotók üzenete népünknek! Azután félrevezető, hogy a reformatus.hu „biblikusnak” aposztrofálja ezt az alkotást: a valóság az, hogy ha a csatolmányok közt találunk is itt-ott biblikus kijelentéseket, azért maga a honlap gerincét alkotó film és több csatolmánya sem mondható biblikusnak! Így, az állítással szemben nem mondható a maga egészében biblikusnak, hanem inkább csak részleteiben biblikusnak. Egy további hazugság az is, hogy állításuk szerint bibliakritikai megjegyzéseiket „a bibliakutatók” mondják, ti. nincsenek olyanok, hogy „bibliakutatók”. A helyzet az, hogy kb. kétszáz éve vannak a konzervatív és vannak a liberális bibliakutatók. Köztük pedig kardinális különbség áll fenn! Az előbbiek hisznek a Biblia isteni eredetében, tévedhetetlenségében, ellentmondásmentességében, míg az utóbbiak ezekben éppenséggel nem hisznek. Tehát a filmben hivatkozott „egyes bibliakutatókon” és „egyes történeti kutatásokon” csakis (!!) a liberális teológusokat ill. „kutatásaikat” kell érteni. E liberális kutatók pedig - mint az első pontban is kimutathattam - egyetlen alapvető tételre építik kijelentéseiket: amit a Biblia mond, az nem úgy történt, az történetileg nem úgy igaz. Nem tartom becsületesnek annak elhallgatását, hogy vannak liberális bibliakutatók, akiknek alapmeggyőződésük, hogy a Biblia nem Isten inspirált Igéje, s egyúttal annak mellőzését, hogy vannak olyan bibliakutatók, akik szerint a maga egészében az és mint ilyen, tévedésektől mentes! Az igazság az, hogy bibliakutató és bibliakutató közt túl nem hangsúlyozható különbség lehet...
4) Negyedszer a rövidfilm részemről azért is vállalhatatlan, mert rosszul sikerült bibliai parafrázisnak tartom. Egyik-másik bibliai parafrázis lehet elgondolkodtató, de egyik-másik lehet vulgáris, szentségtelen is. Ez a filmecske, megítélésem szerint az utóbbi kategóriába tartozik, mert egy, a világtörténelemben páratlan, szent eseményt és annak egyedülálló főszereplőjét profanizálja. Ha a Koránról, vagy Mohamedről készítettek volna egy ilyen filmet, már tüntetne a fél világ. Ide illik egy tanulságos hozzászólás az Index-ről: „Kíváncsi vagyok, hogy ebből is balhét fog-e csapni a KDNP, meg a többi megélhetési keresztény. Mert ha ez egy sima független filmes próbálkozás lett volna, tutira olyan cirkusz keveredne körülötte, hogy csak na. Zengene bele a parlament.” Kijózanító megjegyzés. Egyes magyar reformátusok, sok százezer forinttal megtámogatva, maguk űznek gúnyt a bibliai leírásokból, karácsonyi eseményekből és magából Jézusból. Miközben tudjuk, hogy karácsony csak egyszer volt, van és lesz! S tudjuk, hogy karácsonyt nem mi tesszük egymás számára karácsonnyá, hanem egyedül Ő teszi azzá! Aki nem ismeri a bibliai történetet, az ezen parafrázis által nem fogja megismerni. Nem is erre van szüksége, hanem magára a történetileg hiteles bibliai történetre. Aki meg ismeri a bibliai történetet, annak nincs szüksége arra, hogy az abszolút páratlan történetet ilyen megszentségtelenített - már-már blaszfémikus - formában tálalja neki bárki.
Elszomorítónak, sőt tragikusnak tartom, hogy a honlapon szereplő-megszólaló „teológusok” még mindig azt hiszik hogy ez kell a kamionparkolók vagy az egyetemi előadók népének! Még mindig nem vették észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy nem ez a laza, misztikus és a világ elvárásaihoz szabott „semmi” kell az embereknek! Pedig már régen nyilvánvaló, hogy ez az érthetetlen irracionális „exisztencialista szövegelés” nem kell: se a gyülekezeteknek, se a világnak! Az emberek elfordulnak és távolmaradásukkal fejezik ki ellenállásukat a bibliakritika és az érthetetlen misztikus bölcsészkedésekkel szemben! Ezt azonban a film szerzői, szakértői nem hajlandók meghallani. Úgy érzik, nélkülözhetetlen szolgálatot tesznek az embereknek - pedig nagyon is nélkülözhető, amit művelnek. Ráadásul egyelőre még azt sem értik, hogy éppen az, amit ebben a filmecskében is megszólaltatnak, éppen az idézte és idézi elő a protestantizmus vesztét világszerte. Ez a liberális teológia, aminek nyomában füstölgő romok maradnak gyülekezetekből, egyházakból. Mert ez a teológiai tartalom nem épít! Még csak nem is semleges hatású, hanem kifejezetten romboló! S ez nem is csoda, hiszen Isten nem ezt üzeni az embereknek! Az élő Isten a mai magyar társadalomnak nem azt a liberális és a Biblia tekintélyét romboló üzenetet küldi, amit ez a filmecske és körítése közvetít, hanem azt, amit a Biblia valós történetként és abba rejtett teológiai igazságként, valódi evangéliumként hirdet!
Úgy vélem, hogy nekünk a Bibliát és eseményeit nem parafrazeálni - pláne nem így - hanem hirdetni kell! Erre szól a megbízatásunk. Ez azonban az alkotóknak még véletlenül se jut eszébe. Sajnos ez a műalkotás a Bibliát megvető, hitetlen spiritualitást árasztja magából. Úgy is mondhatom: szomorú látlelet ez a reklámfilmecske: egyházunk liberális vezető rétegének és pénzen vett holdudvaruknak lelki kórképét tükrözi! Ebből nem lesz lelki ébredés egyházunkban sem, de falain túl sem. Isten irgalmazzon nekünk!
Végül újra leszögezem, hogy én, mint református lelkipásztor ehhez a filmecskéhez és jó néhány csatolmányához - melyekre fentebb kitértem - sok más református hívő testvéremmel együtt nem tudom a nevemet adni! A mi karácsonyi üzenetünk egészen más! Mi maradunk annál, amit Leleszi Balázs Károly - az élet mélységeit megjárt kortárs költőnk - így fogalmazott meg, „Szent este” című versében:
„Míg szemem ráhajolt az evangéliumra,
s az Igéből fénylőbben fénylett fel
egy titkos sugár,
áhítatba halkulva lelkemre szállt,
és íme, láttam mindent, átható élességgel:
a puha kánaáni éjben tündöklő csillagot,
a szendergő Gyermeket,
a jóakaratot hirdető angyalok karát,
láttam, amint a jászol felett összedugják
fejüket a háromkirályok,
minden szent és tiszta volt, s nem létezett
már Titok,
csak gyolcs és pólya, József és Mária,
a hódolni érkező pásztorok...
Aztán eltűnt -
és én még sokáig éreztem szívemben
győzelemmé
finomodott szeretetének erejét.”
Sípos Ete Zoltán
|
