Magyar keresztyének az Unióban
Ahogy közeledik az Európai Unióba történő belépés napja, egyre többen szóvá teszik, hogy országunk lakossága hiányolja e fontos döntéshez nélkülözhetetlen előzetes tájékoztatást. Eddig ugyanis országunk népe csak a belépés előnyeiről festett rózsaszín képet ismerhette meg, de nem ismeri sem a belépés igazi feltételeit, sem a tagsággal járó igazi kötelezettségeket és a következményeket.
Ha ezeknek a kritikai hangoknak van jogosultsága, akkor ehhez hozzátennénk még azt, hogy országunk hívő keresztyénei még ennél is kevesebb információval rendelkeznek az EU lelkiségéről és a keresztyén erkölcsi normákhoz való viszonyáról.
Sajnos, erről protestáns egyházi sajtónkban vajmi keveset olvashatunk! Pedig az egyház prófétai feladata lenne ebben a kérdésben is prófétai szót mondani.
Ezért a Biblia Szövetség különösen is fontosnak tartja, hogy e kérdésben hallassa szavát!
A Biblia prófétai könyvei - főként a Jelenések könyve - ugyanis minden gazdasági, politikai, sőt vallási hatalmi koncentráció megvizsgálására szólítja fel a keresztyéneket és szorgalmazza azok szellemi-lelki hátterének elemzését.
A mi fő kérdésünk tehát nem az, hogy több pénzünk lesz-e vagy kevesebb, ha belépünk az EU-ba, hanem az, hogy ez a gazdasági és politikai hatalmi koncentráció mennyiben szolgálja Isten dicsőségét, milyen lehetőséget biztosít az evangélium terjesztésére és milyen törvényes biztosítékait adja a keresztyén erkölcsi normák érvényesülésének?
Úgy gondoljuk, hogy ezekkel a szempontokkal egy olyan Európában, melyet a bibliai keresztyén gondolkodás (Kálvin) tett gazdaságilag is naggyá, a bibliai keresztyén erkölcsi normák pedig társadalmilag stabillá, kulturálisan hihetetlen gazdaggá, nem méltánytalan és elfogult elvárásokat fogalmazunk meg! Úgy tűnik, az EU ideológusai nem akarnak tudomást venni arról, hogy a modern Európa fundamentumát tulajdonképpen a reformáció vetette meg, ennek szellemiségét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy közelmúltban, Bécsben tartott konferencián Michael Weninger, Romano Prodinak, az EU Bizottság elnökének főtanácsadója előadást tartott az EU vallást érintő terveiről. Elemzésében többek között arról beszélt, hogy Európa hitéletének vallási pilléreit Jeruzsálem, Athén és Róma alkotják. Mi, ezt olvasva megdöbbenve kérdezzük: hol van a reformáció? Hol van Wittenberg vagy Genf? Weninger úr történelmi ismeretei hiányosak, vagy olyan világvallás-ökumenében gondolkodik, melyen a reformáció egyházai nem tényezők többé Európában sem?
A külföldi - német, holland, angol - bibliahű keresztyén sajtót olvasva az EU eseményeiről, joggal várnánk református egyházi vezetőink tárgyilagos megnyilatkozását is ezekről a kérdésekről. Mert itt a protestáns keresztyénség legértékesebb kincse: a bibliai identitása forog veszélyben.
A külföldi sajtóból megtudhatjuk ugyanis azt, hogy pl. abba a 105 tagú Konventbe, mely az EU alkotmányán dolgozik, amelynek elnöke Valery Giscard d'Estaing ny. francia államelnök, nem hívtak be semmilyen egyházi vezetőt. A készülő EU alkotmányba pedig Isten nevének bevételét és az ember Isten előtti felelősségének említését Belgium és Franciaország megakadályozta. Bár vannak politikusok, pl. Prof. Paul Kirchhof német alkotmánybíró vagy Ingo Friedrich az EU parlament helyettes elnöke, akik szót emeltek annak érdekében, hogy Isten neve és az ember Isten előtti felelőssége bekerüljön az EU alkotmányába, még mindig kétséges, hogy törekvésük sikerrel jár-e?
2002-ben az EU Parlament megvádolta a keresztyén egyházakat azzal, hogy beavatkoznak a társadalmi életbe, s ezzel az egyház prófétai küldetését akarták elvitatni. Ezt eddig csak a diktatúrák vitatták.
Két évvel ezelőtt az EU egy iránymutatást adott ki a "faji vagy etnikai alapon történő diszkrimináció" ellen meghozandó intézkedésre nézve. Az iratot elemezve Lord Scott of Foscote angol főbíró arra a következtetésre jutott, hogy ez a rendelkezés a Biblia terjesztését is negatívan érintheti.
Aggasztónak tartjuk, hogy az Isten, Biblia, egyház nevének említését azzal az indokkal mellőzik, hogy az sérti a muzulmán Törökországot.
Nehéz ezek után megszabadulni attól a gondolattól, hogy az EU minden vallásra tekintettel van, kivéve a keresztyénséget.
A keresztyénség szíve Jézus Krisztus személyében dobog. Ő a mi istenünk, királyunk, megváltónk. Mi Neki engedünk inkább, mint embereknek! Valljuk, hogy Ő az út, mely az Atyához vezet és Ő az egyetlen igazság! A korábban leírt példák alapján nem nehéz elképzelnünk az EU válaszát a solus Christus-ra.
Mire számíthatnak a hitvalló keresztyének Európában, ha annak alkotmánya minden vallásnak szabad utat biztosít, csak a keresztyénség alapvető tanításait diszkriminálja? Erre a kérdésre nem kaptunk eddig megnyugtató választ.
Elvárnánk, hogy a keresztyén egyházak - esetünkben a reformátusok -vezetői kérjék nyomatékosan az EU illetékeseit, hogy alkotmányosan garantálják a keresztyének vallásszabadságát.
Aggodalommal tölt el bennünket az is, hogy egyre több EU tagállam immár a házassággal egyenlő rangú együttélési formának tekinti a homo-párok kapcsolatát, sőt egyes országokban a homo-párok egyházi megáldásának megtagadását fegyelmi eljárás követi.
Mindez nemcsak a keresztyén házasság és család erkölcsi fundamentumát veri szét, hanem az EU és a Biblia erkölcsi normáinak nyílt szembenállásáról árulkodik.
Kérdésünk: igent mondhatunk-e egy olyan EU tagságra, ahol Bibliával egyértelműen szembenálló erkölcsi normák uralkodnak?
Azt gondoljuk, további őszinte tárgyalásokra és megnyugtató alkotmányos garanciákra van szűkség ahhoz, hogy igent mondjunk a tagságra.
Elfogadhatatlannak tartjuk azt az érvelést, hogy az EU azért nem foglalkozik az említett kérdésekkel, mert az államot külön kell választani az egyháztól. Ez az érv azért álságos, mert a tervezett alkotmány passzusai éppen Isten-, Biblia-, és egyházellenesek, sőt potenciálisan magukban hordozzák a retorzió, sőt a keresztyének szankcionálásának lehetőségét is.
Ha gazdasági és politikai hatalmak döntenek a keresztyének felett, elszenvedjük. De azt ne kívánja tőlünk senki, hogy ehhez még szavazatainkkal is hozzájáruljunk.
Sipos Ete Álmos
2003. február
|
